1. Hogyan jött az ötlet, hogy közösen írjatok könyvet?

Ildikó: Egy szerencsés találkozás hozott össze minket egy kisboltban, ahol Mona is dolgozott, és ahol én gyakran vásároltam. Alapvetően nyitott, őszinte emberek vagyunk, így hamar megtaláltuk egymással a közös hangot, Mona süteményeit pedig már a személyes találkozót megelőzően is jól ismertem. Így aztán egyszer csak szóba kerültek a korábban megjelent könyveink, ő pedig megkért a Szerelemkonyha közös folytatására. Kis ideig gondolkodtam csupán, és szívből örülök hogy mára már a kezünkben tarthatjuk és tarthatják az olvasók az eredményét.

2. Milyen volt a közös munka?

Mona: Én azt gondolom, elég rögös utat tettünk meg, több, mint két év munkája a Szeretetkonyha.
Két változat is készült, rengeteg mindenen mentünk át mire végre a kezünkbe foghattuk munkánk gyümölcsét.
Ketten kiegészítjük egymást, azt gondolom, hogy ez a könyvön is látszik, hisz míg Ildikó a család-gyerekek témára fektette a hangsúlyt (ami nekem szívügyem), én olyan recepteket próbáltam alkotni, amivel a gyerekeket rávehetjük akár a közös főzés-sütésre, nem mellesleg a zöldségek, gyümölcsök fogyasztására.
Mivel ketten írtuk a könyvet, így dupla erővel haladtunk előre. Szerettem a közös munkát, jó volt nagyon együtt dolgozni, mindent átbeszéltünk, ezáltal mi is közelebb kerültünk egymáshoz, még jobban megismertük egymást.

3. A könyv kettő az egyben, ahogy Ildikó Merán Bálint színésznek is mondta. Kinek ajánlható a könyv, és miért?

Ildikó: Igen, alapvetően két téma találkozik a könyvben, ezek a fejezetek váltják egymást, ami több mint 200 oldalon áll össze egy harmonikus egésszé.
Így egyik megközelítésben szülőknek, családtervezés előtt állóknak, olyanoknak, akik szeretnének közelebb kerülni gyermekükhöz vagy a bennük élő gyermeki lelkükhöz, másfelől azoknak, akik szeretnék finom ételekkel meglepni szeretteiket, vagy a konyhában együtt finomságokat készíteni, miközben jókat beszélgethetnek.
A kettő pedig egy, hiszen a beszélgetés hozzátartozik az étkezéshez, lásd például a munkában emberi kapcsolataink építése jórészt kávézókban, éttermekben zajlik, amit szeretteink között egymásra figyelésnek, pszichológiai megközelítésben minőségi időnek hívunk.
A közös étkezés ősidőktől fogva az összetartozás kifejezése, valószínűleg mind egyetértünk abban, hogy a főzés maga a gondoskodás, eredménye testi-lelki táplálék.
A Szeretetkonyha receptjei a “szokásostól” eltérő receptek és tudni lehet, hogy a “minden mentes” receptekről sokan azt hiszik, hogy nem valók mindenkinek, vagy nevéből eredően hiányzik belőlük "minden".
Pedig attól, hogy az ilyen ételek felé is nyitott valaki csak bővíti az ételkészítési ismereteit és olyan hozzávalók is kerülhetnek a konyha pultra, amik addig ismeretlenek voltak, vagy háttérbe szorultak. Ilyen lehet a jól megszokott búzaliszt helyett például a gesztenyeliszt, köretként a hajdina vagy salátában a guina és chia mag, hogy csak néhányat említsek.
Én nem élek 100%-osan gluténmentesen, de tény, hogy ma már deszerteket szinte csak cukor, tej és gluténmentesen készítek, mert több alapanyagot élőbbnek és egészségesebbnek érzek.
Tehát nem teljes változásra, hanem inkább valami új kipróbálására gondolok itt is azok esetében, akiknek nem muszáj így étkezni. Mert nem kevesebb a mentes étel, hanem valami új, valami más.

4. Várható folytatás?

Mona: Szeretném, és már meg is kértem Ildikót rá.

Ildikó: Már fejemben van az ötlet a struktúráját illetően, így valóban nem kizárt.

5. Miért tartod Ildikó fontosnak a gyermekünkkel főzést?

Ildikó: Mert teret ad közös élményszerzésre, értelmet ad a konyha/otthon melege kifejezésnek, azáltal, hogy szeretetteljes színtere lehet a családi életünknek.
Egy hely, ahol mindig jó találkozni és együtt elidőzni. Gyermekkoromban én is mindig izgatottan álltam oda a gyúródeszka mellé, nyilván egy gyermek egyébként is tapasztal hasonlót az óvodai gyurmázás alatt, de azért itt finom és illatos is a végeredmény.
Nem csoda, hogy tizenévesen Országos főzőversenyen indultam, amihez nagyban hozzájárultak a gyermekkoromban szerzett otthoni élmények.
Mert igen, egy gyermeknek élmény, ami korosztálytól függetlenül játékos vagy feszültségoldó módon mélyíti a családtagok között a bizalmat, segíti a kommunikációt, az alkotás eredménye pedig sikerélményt ad, ami kihat a későbbi motivációkra.
Készségfejlesztő, hiszen különböző munkafolyamatokon keresztül segíti az együtt gondolkodást, a csapatmunkában való részvételt, türelmet, kreativitást, kézügyességet fejleszt, mindezt úgy, hogy főzni egyébként is szoktunk, így nem igényel külön anyagi ráfordítást.

6. Melyik a kedvenc receptetek? Megosztanátok velünk?

Mona: Én azt tudom, hogy Ildinek melyik, vagy fogalmazzak úgy melyik receptek (igen, beszélhetünk többesszámban), hisz Ildikó egy alkalommal pont akkor jött hozzám, mikor fotóztuk az ételeket – süteményeket.
Magam részéről nem tudok kiemeleni egyet sem, hisz bármelyik könyvem készült, mindig a szívemhez közel álló receptek kerültek bele.

Ildikó: Hozzám mindig is közelebb állt a desszertek világa, az elkészítés hangulata és a dekoráció sokszínűsége okán.
Nehéz is a választanom, mert Mona süteményei mind színesek és szépek, gyermekeknek is szemet gyönyörködtetőek, és nekem mindegyik nagyon ízlett, de ha most ebben a pillanatban csak egy kerülhetne az asztalra, akkor fánk rajongóként az az almafánk lenne.

7. Mit tanácsolsz Mona annak, aki most döbbent rá, hogy ételallergiája – intoleranciája van?

Mona: Mindig azt mondom, hogy nem szabad megijedni. Ma már rengeteg alapanyag és kiegészítő termék van, melyet a diétába beilleszthetünk.
8 évvel ezelőtt (mikor nálam diagnosztizálták) negyed ennyi termék nem volt.
Persze, ilyenkor végig fut az emberen, hogy mit-hogyan-miként, de azt gondolom sokkal jobb helyzetben vannak azok, akiket most diagnosztizáltak.
És a legfontosabb!!! Nem betegségként kell ezt megélni, ettől mi ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más, csak mást eszünk, és itt mondhatom azt is, hogy talán sokkal változatosabban, hisz egy ételallergiás folyamatosan keresi az újabbnál – újabb alternatívákat.

8. Mit javasolnál annak, aki gluténérzékeny, mivel helyettesítse a gabonaféléket?

Mona: Ugye alapvetően kizárt a búza, rozs, árpa (én azért a zabot is megemlíteném, mert vannak olyan gluténérzékenyek, akik arra is reagálnak – pl. én is, hiszen a benne lévő fehérje (avenin) ugyanolyan tüneteket tud okozni, mint a glutén, de ha valaki gluténmentesen étkezik, akkor a zabból csak és kizárólag a gluténmentes jellel ellátott zabot vásárolja.
Azon kívül még sok sok alternatíva van, ilyen pl. kukorica, rizs, barna rizs, hajdina, köles.

9. Szerinted Ildikó mennyire nyitottak a szülők arra, hogy jobban megértsék a gyermeküket?

Ildikó: Az Orvosi Központban hozzám érkezőkön látom, hogy a blokkok, nehézségek többségének kialakulása a gyermekkorban keresendő.
Ma már ezt sokan tudják is, és mert a szülői természetből adódóan mindenki a legjobbat szeretné adni gyermekének, vágynak is gyermekeik megértésére.
Nincs hibátlan szülő, ahogyan ember sem, és ezt nem is lehet elvárni senkitől. De nem baj, ha néha elfogadjuk mások segítségét, és ma már kitűnő szakemberek, olvasmányok segíthetnek ebben.
Az általam leírtak sem egy személy, így nem a saját, hanem a hosszú évek alatt hozzám érkezők esetei, kutatói munka és persze az elvégzett Egyetemeken, képzéseken elhangzottak fejezetekben kifejtett esszenciája, olvasmányosan. Számomra így teljes, többféle megközelítésben, mert nem vagyunk egyformák, és nem is kell annak lennünk.

10. Mindezek után, hol vásárolható meg a könyv?

Mona: Az összes ismert könyvesboltban megtalálható, ilyen pl. Líra, Libri, Alexandra, és nem utolsó sorban a Tesco és az Auchan áruház polcain is megtalálható (lesz), de már most kisebb boltokban is látni. Illetve megrendelhető a Mona konyhája weboldalon is.