A rajz, a kép, az egyik legősibb kifejezőeszközünk, amely megelőzi nem csak az írást, a beszédet is. Kialakulásának folyamata már a kőkorszak barlangrajzainak ábrázolásától megfigyelhető. A rajzok megjelenítése az idők folyamán sokat változott, hiszen kezdetben a természethűségre törekvés, majd a fokozatosan több színnel történő ábrázolás, a korábbi statikus ábrázolást felváltó mozgás, és a természethűségtől való elmozdulás váltotta a stilizálás felé.

Az ember mit sem változott az évezredek során, ma is szeret alkotni, szavak nélkül, rajzokban, képekben kifejezni magát. A képi kifejezés pedig gyakran többet árul el az alkotóról, mintha verbálisan fejezné ki magát, hiszen a képek lelki tartalmakat közölnek, azaz a kép egyfajta kommunikációs üzenet, amit a jelek ismeretével bármely nép nyelvét is beszéljük, megérthetünk.

A pszichológia a 20. század vége felé figyelt fel a gyermekrajzok jelentőségére. Napjainkban a rajzolás a klinikumban diagnosztikus és terápiás segédeszközként nyer alkalmazást. A rajzok gyermeknél és felnőttnél is képesek kifejezni a rajzoló egyéniségét, személyiségét, lelki-, fizikai, érzelmi, egészségi állapotát, jellemzik kapcsolatait, viszonyát külső és belső világához.

„A képi nyelv közvetlen tartalma a kép, amely egyrészt adott szituációban megjelenít egy tárgyat, dolgot, formát; másrészt a formák rendezése révén külön kifejezőerőt nyer.” (Vályi) Hárdi megfogalmazásában a rajz magát a rajzolót helyettesíti, mert az alkotás során a rajzoló, átviszi rajzába saját tartalmát, érzéseit, fantáziáit, vagyis a rajzból megismerjük személyiségét.

„A rajzelemzés (rajzvizsgálat) „a képi kifejezéspszichológia” tudományterületének része, melynek legfontosabb alapkérdése és egyben elsődleges feladata a kép és a személyiség kapcsolatának megértése, a nomotetikus és idiografikus leírása általános törvényszerűségek feltárásával és egyedi jelenségek, esetek magyarázatával” (Vass). E tudományág a pszichológia teljes eszköztárát használja, elsősorban saját, kilenc csoportra osztható tesztmódszereit részesítve előnyben, egyéb eszközökkel kiegészítve, pontosítva.

A rajzok elemzése, értelmezése többtényezős, komplex feladat, a SSCA (Seven-Step Configuration) módszer lényege a rendszer szemlélet, melynek segítségével a rajzhoz/rajzokhoz többféle szempontból közelíthetünk, így a rajzot sosem csak önmagában, hanem teljes kontextusában, a rajzoló személyével és a háttér információkkal együtt vizsgáljuk.